Magány a messzeségben, a legmenőbb temető és a rombuszhal

A cím amolyan indexesen szenzációhajhász, nincs semmi tragédia! Igaz, tényleg egyedül vagyok, kong ez a hatalmas ház, de nem hagyott el senki. Andris és Anna az apjukkal a görög szigeteken vakációznak, Tamás és Emma már hazautazott a nyárra Budapestre, én pedig csak adminisztratív okok miatt maradtam: most kaptam meg a nyelviskolából a tanévzáró kilépőpapírjaimat, és ezekkel be kell mennem a munkaügyi hivatalba. Én pedig itt a nagy egyedüllétben végre nyugodtan írogathatok – az elmúlt hónapban erre úgysem volt időm, 15-en voltak nálunk összesen, úgy számolom. Most megpróbálom összeszedni a kimaradt eseményeket, de lesz szó az első találkozónkkal leendő “nászasszonyunkkal”, gasztroblog voltomhoz hűen két receptet is közreadok, és persze ismét lesz adalék a helyi bürokrácia tempójáról is, meg csodálatos teleportálásról és Hemingway sokadik kedvenc kocsmájáról.

Ez még az előző posztból maradt ki, drága házastársamtól kaptam szülinapomra ezt a nyakláncot, egy helyi ékszerész találmánya, ez ezüst, de kapható több változatban. Különlegessége, hogy cserélhető benne a kerek izé, ami nem más, mint a pezsgőspalackok tetején található kis fémlapocska. Alapfelszereés pincelátogatáshoz:)

Na és egy másik kék dolog, amit most kaptam: megérkezett a TB-kártyám! Kerek 3 hónapig tartott, háromszor érdeklődtem közben (az nem számított), de végül itt van. Még nem sok tapasztalatom volt az orvosi rendelővel, de azt tudom, hogy nagyon be vannak lassulva… Nem véletlenül választottam háttérnek az olívafácskánkat: ezt kaptuk ideérkezésünkkor az önkormányzattól, hogy viruljunk és verjünk gyökeret, mint az a kis olívacserje. Nos, ötből négy elpusztult, de ez az egy már olívabogyókat is hozott!

Június elején volt nálunk Zsófika, Anna általános iskolás osztálytársa, azóta is jó barátnője. Zsófi arról híres, hogy végtelenül sokáig tud csacsogni (a képen is ezt teszi, jobbra:). Na de csacsogjon még sokáig és sokszor tegye nálunk, örülünk, hogy itt volt, cuki lány, és nagyon szép tőle, hogy diákmunkából arra tett félre, hogy meglátogassa távolba szakadt barátnőjét.

Na de lássuk, miből élünk. Íme az egyik ígért recept, roppant egyszerű. Tintahalakat pirítottam olívaolajon, aztán…

…aztán önzetlenségemet bizonyítva cavát öntöttem a szószba (olíván aprított vöröshagymát és kaliforniai paprikát pirítottam, ebbe ment a csipet liszt, cava és tejszín, meg persze só, bors).

Nagyon finom lett, komolyan, azóta rendszeressé vált a szósz! Bár mindig, mintha a szivemet tépnék ki, mikor azt a finom cavát a serpenyőbe töltöm…

Aztán jött a Barri Festa, amely egy hét non-stop party, tavaly már írtam róla. Ez az a fesztivál, amikor naponta kétszer tűzijátékoznak, egyszer délután kettőkor! Idén régi fotókat tettek ki az üzletekre, így kiderült, hogy ezek lassan már legalább száz éve partiznak ilyenkor a mennybemenetel ürügyén egy egész hétig. Semmi nem változott:)

Aztán jött a San Joan, azaz Szent Iván-éj, amit megint a tengerparton töltöttünk. Itt volt velünk Peti barátunk és Málna, ő került a pohárba – ez van, az év legrövidebb éjszakáján bármi megtörténhet! (Balra lent a homokvár közös alkotás)

Még egy kép ugyanonnan, itt már vagy a fotózó Tamás, vagy a tér görbült meg (vagy mindkettő). És csak eztán kezdődött végtelen tűzijáték, Peti sem hitte, hogy létezik ennyi lövedék, és hogy el is lövik egy éjszaka alatt…

Petiék továbbáltak, Andris pedig megérkezett egy kisebb csapattal

Nagyon rendesen viselkedtek a fiatalok, csupa kulturált keretek közt zajló móka és kacagás voltak.

Folytatás egyik hajnalban a tetőteraszon, még mindig a kulturált, esetleg cseppet hangosabb móka jegyében – egyúttal tanúsíthatom, hogy a világ legtürelmesebb szomszédai közt élek. Otthon ilyenkor Viki szomszéd már legalább háromszor rámhívta volna a rendőröket, itt viszont annyit mondott az egyik szomszéd, mikor kérdeztem, hogy nem hangosak-e a gyerekek: “Ugyan, fiatalok!” Ámen.

Na, azt meg majdnem elfelejtem, hogy közben vége lett a tanévnek, és mindkét lány alig bukott! Ez persze nem hangzik olyan jól, mint amennyire jó hír. Annának mindenki azt jósolta, hogy évet fog ismételni, nagyon nehéz ez a kurzus, és ő is majdnem feladta még az év elején. Aztán mindenből olyan szépen feljavított, hogy csak filozófiából kellett pótvizsgáznia, de az is meglett! Csak mondom, öt osztálytársa távozott, pedig ők anyanyelvűek. Emma is sokat fejlődött, mehet ötödikbe, és a tanítónője szerint igazi képzőművész, akinek gondozni kell a tehetségét. Matekból és katalánból, illetve spanyolból nem felelt meg, de “ez nem gond, majd jövőre utoléri a többieket”. Hát ha a tanárok nem aggódnak, én sem:) (A kép egy Sant Pere de Ribes nevű falucsában készült, amit megnéztünk, hogy megismerjük környezetünket. Tök jelentéktelen volt, de ez a sportpad aranyos.)

Én is befejeztem a harmadik kurzust a katalán tanfolyamon, most volt komoly kétórás vizsga, és összességében 86 pontot értem el a 100-ból. Nagyon büszke vagyok, de azért még messze attól, hogy folyékonyan beszéljek. A kép pedig a nyelviskola plakátja az iskola ajtaján, ahol angolt tanítottam az elmúlt tanévben. Az embernek látszó dolog felül én vagyok, ugyanis borkóstolós angol órát hirdetnek velem:) Ugyan most nem jött össze a létszám, ősszel valószínűleg újra megpróbáljuk!

Egyik este pedig meghívtak minket vacsorázni itteni ismerősök, ez a kép a tetőteraszukon készült, ahol sütögettünk, Emma meg persze a vendéglátónk gyerekeivel dőzsölt a jakuzziban. A tágas, mesésen felújított lakás egy műemlék házban van, nagyon szép, és az elegáns, füstüveg korláton átnézve látszik csak, hogy a városka egyik nyüzsgő terén vagyunk. Annyit elárulok, hogy pezsgővel foglalkozik a családfő…

Egyik futkorászásom közben megtaláltam a világ alighanem egyik legmenőbb temetőjét. Sitgesben van, itt láthatóak az urnák…

…itt pedig a kilátás. Egyszer mondta valaki, hogy a temetőkben ügyelnek rá, hogy a koporsóban a fej a központi kereszt felé legyen, ha felül a feltámadott halott. Hát itt aztán duplán öröm lehet feltámadni!

Na és a hónap nagy izgalma: Anna barátját, Anuárt elengedték Magyarországra a nyári szünetben, de előtte találkozni akartak velünk! Meghívtak minket vacsorára. Azt tudtam, hogy mindkét szülő rendőr, és hogy minden nap edzenek – vagyis nem vagyunk egy súlycsoportban, szó szerint, mert az én futkorászásom csak arra elég, hogy nagyjából ellensúlyozzam a cava által bevitt kalóriákat, a kisportoltságnak árnyékában sem vagyok. Tamás is igyekszik, edzőterembe is jár, de azért Anuár apjából kettőt kikeríthetünk az én izmos Tamásomból… Szóval izgultunk. Pláne azért, mert ők nem beszélnek angolul, mi meg máshogy nem nagyon.

Aztán persze minden tök jó volt. Nagyon kedvesek, és tényleg fontos nekik a hivatásuk, de azért itt egész más rendőrnek lenni. A munkájuk 80–90%-át az teszi ki, hogy segítenek. Bűneset tényleg nem nagyon van, max néha a nagyobb városokban vándorbandák hétvégi házakat törnek fel, meg persze kisebb-nagyobb drogügyletekkel is bajlódnak. A vacsi csupa tengeri finomság volt, például cargol de mar, vagyis tengeri csiga. Finom, főleg a babérleveles főzőlének meg persze eredendő, friss tengeri ízének köszönhetően. És egész jól elbeszélgettünk a vegyes nyelvünkön! Reméljük, Anuárt sem éri majd kultúrsokk augusztusban Magyarországon…

És aztán megjöttek Erikáék: vagyis testvérkém és két gyermeke. A képen a frissen vásárolt – “teljesen eredeti” – kalapjukban vitatkoznak, Gabi és Erika, valószínűleg a Biblia és a melegek a téma, mert persze Sitgesben vagyunk a tengerparton (a szatyorból kikandikáló pezsgőspalackok csak nehezékek, hogy ne vigye el a szél a strandtakarót…).

Itt pedig gyakoroljuk az elfogadást és szeretetet két Sitgesben partizó idegennel. Akárhogyis – szeretjük ezt a várost, minden felszabadultságával együtt!

A szivárvány színei Sitgesben, a “melegvárosban” a másságot, a sokféleséget képviselik, Barcelonában pedig lehet, hogy szintén. Erikáékkal végre eljutottam a Sagrada Família belsejébe is, és hát csoda ez az épület. Gaudí a természet megszállottja volt, annak minden szépségével, és ezt próbálta megragadni az épületeivel. Szavak nincsenek rá, hogy mennyire sikerült.

Most komolyan: ez egy templomajtó. Mit szólhattak az egyházi elöljárók, mikor Gaudí bemutatta a terveket, hogy kukacot, gilisztát, svábbogarat és minden földön kúszó dögöt rá akar tenni Isten házának ajtajára? Nem tudni, mit szóltak, de beleegyeztek! Azért ez sokat elárul erről a helyről, a mentalitásról, befogadásról, elfogadásról, nyitottságról.

Földön kúszó dögöktől váltsunk az úszó dögökre, elvégre ígértem még egy receptet. Nos, hát nagy magányom feldobására tegnap vettem egy rombuszhalat. Nagy rombuszhal a neve, de komolyan aggódtam, hogy legalább egy adag kijön-e belőle (4 euró volt ez a kis édes).

Nézzétek a szemeit, csórókám olyan, mint a kisgyerekek rajzai: oldalról is látszik mindkét szeme. Na de szemeket félre, megnéztem, hogy csinálja a rombuszhalfilézést Sanyi, a profi. Nagyon tetszett, ahogy ollóval vágta le az uszonyait.

Aztán persze dobtam a sutba a belezést meg az uszonyvagdosást, kikeríttem valahogy a húst, vajon megsütöttem, kis petrezselymes-vajas-ésperszecavás mártással leöntöttem, pirított hagymával és színes tésztával tálaltam. A citrom nem lime, citrom az, a miénk, csak még nem érett meg.

Aztán szedtem egy rendes adagot, úgysem hiszi el senki, hogy csak makulányi falatkákat eszem. És egyébként igen, nagyon finom a rombuszhal, ajánlom mindenkinek! Bár egy egész családnak itt is 20-25 eurónyi csak a hal, otthon meg valószínűleg horror ára lehet. És még egy videó a gasztronómia jegyében: az egyik barcelonai magyar étterem videójában választ kapunk minden itteni magyar legégetőbb problémájára:

El Hungarito: Hol lehet tejfölt kapni Spanyolországban? Dalban mondom el….

El Hungarito: Hol lehet tejfölt kapni Spanyolországban? Dalban mondom el….Zene: El HungaritoSzöveg: El Hungaritowww.google.es "tienda rumana"+"alimentación"+"madrid" (bármelyik más várossal behelyettesíthetö)https://www.thinglink.com/scene/856216719838937088Visszatérö kérdésAmit fórumokon láttamHol lehet tejfölt kapni Spanyolországban?Mert hiányzik a hazai ízA sajtos tejfölös lángosA palacsintából a túrós, meg a mákosA válasz sokkal egyszerübb mint azt várodElmondom, nem kell kitalálnod!Vannak román boltok, Vannak bolgár boltok,Vannak orosz boltok,Vannak ukrán boltok,ahol megtalálhatóEzenkívül még más is kapható.Kovászos uborka, mákTúró, káposztalevélMézes puszedliPirospaprikakrémReszelt torma, meggybeföttsavanyú káposztaFözös pudingpor,Füstölt szalonna

Közzétette: hungarito.com – 2018. július 13., péntek