Mostanában nem főztem semmi érdekeset, ezért most egy italról írok, ami pedig a vermut. Még karácsony előtt be akartam számolni arról, hogy errefelé olyan különleges intézményt is lehet találni, mint a „Vermuteria”. A mi városkánkban nincs ilyen, de a tízpercnyire található Vilafranca megyeszékhelyen egyszer Tamással beültünk reggelizni egy hangulatos kis bárba, és hát vermutot rendeltünk (mi mást is lehet inni reggelihez…). Őszintén szólva elég szkeptikus voltam, 18 évesen ittam utoljára vermutot szerintem, valamely sivár vidéki presszó márványutánzat körasztalkájánál. Itt viszont most is divat a vermut, hatalmas kehelyben hozták sok jéggel, olívabogyóval (szerintem olívát még a szentelt vízbe is tesznek, biztos ami biztos). A sok jég ellenére jól esett a decemberi hidegben, finom volt, melengetően fűszeres, édessége ellenére frissítő. Azóta olvastam, hogy a helyiek szerint megvan a vermut ideje a napban („la hora de vermut”), a vermut órája, amely rossz nyelvek szerint akár három órán keresztül is tarthat… A vermut egyébként különféle növényekkel fűszerezett bor, fő ízesítője az üröm (mint az abszintnál) – de minderről egy egész részletes cikket írtam a VinCE Magazinba, a most megjelent februári számban olvasható.

Ennyit a romantikus legendáról…
Ami viszont nem került bele a cikkbe, az például a helyi vinotékánk vermutja. A Cal Feru (azaz Feri Háza) borszaküzlet tényleg jó, komoly választék van (tokaji aszú és furmint is kapható), a főnök fia, Xavi pedig az egyik legelismertebb spanyol sommelier, aki remek kóstolókat tart, Dalmáék jóvoltából egy Chenin Blanc kóstolón magam is részt vehettem. Xaviéknál lehet „saját márkás” vermutot kapni roppant jó áron (kevesebb mint 5 euró fél liter). Kérdeztem, hogy van-e valami családi recept, ami netán apáról fiúra öröklődik, esetleg egy fűszernövény, amelyhez ragaszkodnak? Nincs semmi, veszik a vermutot folyóborként, de maguk érlelik hordóban, és ők palackozzák. Na, ennyit a „Napfény íze”-szerű sztorik kergetéséről.
Azért Xaviék vermutja akkor is jó, legenda nélkül is, főleg a saját citromunkkal és jéggel. Úgy látszik, nem olvadtam még be teljesen, mert nekem az olíva bizarr bele…
Hát most csak ennyi volt a gasztrorész, de már készülök a következő epizódra: articsókát fogok elkészíteni (valahogy, mindegy hogy, csak ehető legyen, még ugyanis eddig a szintig sem sikerült eljutnom, csak addig, hogy szétfarigcsáltam az egész nyavalyás növényt, hogy aztán a kis belső szív a kukában landoljon egy „bezzeg a Jamie Oliver articsóka-konzerv” felkiáltással). Gyanítom, hogy az articsóka lesz a másik harcom a bacalau mellett, de le fogom győzni, csak idő kell.

Karnevál, karnevál

Megint eljött a bolondos február, Emma már nagyon várta, hogy eljöjjön a farsang hete, amikor minden nap más extra viseletben mennek iskolába. Tavaly nem tudtuk, hogy mi zajlik, és nem tudott bekapcsolódni, úgyhogy idén már jó előre kérdezősködtünk, és néztük az iskola honlapját, úgyhogy abszolút naprakészen vártuk a hétfőt, amikor is pizsamát kellett viselni minden gyereknek. Aztán kedden egyszínűbe kellett menni (gáz, hogy a mi gyerekünk talpig feketében volt?), szerdán mókás ruha kellett (ekkor Gloriától, Emma katalántanárától kaptunk kölcsön egy kottás-billentyűs muzikális jelmezt), csütörtökön arcfestés (rákészültem, korán keltem, még valami magyar bakfis videóját is megnéztem a cicasminkről, Emma persze nem volt elégedett…), pénteken pedig volt maga az iskolai farsang, ahol idén a koncepció szerint minden osztály táblajátéknak öltözött. Ötletesek voltak, volt memória, póker (persze Lady Gaga Poker Face-re ugrabugráltak), kinevetavégén, Emmáék pedig sakkbábuknak öltöztek. Az előadás az udvaron volt, és ekkor megvilágosodtunk, hogy a mediterrán népeknél nem azért látunk mindenkit könnyed ruhában a fotókon, mert meleg van, hanem mert ezek akkor is könnyed ruházatot viselnek, ha zimankó van. Én megrémültem, mikor megláttam, hogy az egész iskola egy szál vékony hosszúujjúban és rajta egy kukazsákban van, a gyerekek szája is szépen lassan kékülni kezdett, de ez a (kabátos) tanárokat nem zavarta, minden gyereket szépen leültettek a jéghideg betonra, míg rájuk nem került a sor. Íme Emmáék fagyos produkciója (Emma a középső sorban középtájt látható, kis vékonyka lánykám vállig érő barna hajjal a nagyobb testű, hosszú hajú kislány mögött):

Csendes ellánállás
A városi karnevál szombat este volt, megint az egész város beöltözött, lehet, hogy jövőre én is csatlakozom (már idén is fontolgattam). A Városháza erkélyén köszöntötték a karneválozókat a felvonulás végén, itt jelentették be, hogy az egyszarvúk nyertek, a flamingónak öltözött városrész második lett, az egyik általános iskola egyiptomi jelmezben pedig a harmadik. Az erkélyt most is a Llibertat presos politics felirat borította – vagyis Szabadságot fogva tartott politikusainknak!, tiltakozásként a még mindig börtönben lévő katalán politikusok fogvatartása ellen. A politikai bebörtönzés ellenzését szimbolizáló sárga szalag mindenütt látható, kirakatokban, tévés személyiségek kabátján, fényfüzérek formájában, erkélyekről lelógva – ilyet láttam már uszodai szilikonrúdból. Kitartóak a katalánok! (Fotó lejjebb.)

Andris meg lassan sztár lesz
Nem szoktam honvágyat érezni, de azért a minap nagyon szerettem volna otthon lenni. Legnagyobb gyermekem nemrég kiadta együttesével második nagylemezét, ami tényleg nagyon jó, rengetegszer meghallgattam, és mindig találok benne valami újat, amiért szerethetem. Itt megtaláljátok, nekem mostani kedvencem a Viharból csend lett (az a lenti szám után jön), de mind jó, tényleg.

Írtak róluk igazi kritikát is, értelmes írás pozitív kicsengéssel, kedveltem ezt is, “Bölcsésznek lenni ritkán ennyire szexi” a címe:
https://igeretestitanok.hu/hangember-szelkakas-lemez-kritika/

Amikor pedig szívesen otthon lettem volna, az az első nagyobb szabású koncertjük volt január végén, a Gödörben. Volt már jópár fellépésük, de azért a Gödör mégiscsak léptékváltás, és én csak online követhettem, márpedig nagyon vacak volt a stream minősége. Hát ez a világgámenés hátulütője, de bízom benne, hogy egyre többen felfigyelnek a tehetséges Hangemberre, és nyáron majd valamelyik fesztiválon ugrándozhatok a zenéjükre:))

Ryanair vs Wizzair
Tamás mindeközben Budapesten van, munkaügyben otthon volt (ő a kreatív szakember kettőnk közül, én csak a szavakat hányom…), reggel jön vissza, a hajnali Wizzair járattal. Az irreálisan korai indulás ellenére szerinte sokkal jobb a Wizzair, mint a Ryanair. Nekem őszintén szólva egyik kutya, másik eb, ha a Wizzair nem lenne rózsaszín, fel sem tűnne, hogy min ülök. Ha valakinek van véleménye, pro és kontra, ne habozzatok megosztani, kíváncsi vagyok, melyik légitársaságot kedveli a többség.

Ó és a legvégére van egy ilyen is: hivatalos igazolás arról, hogy gagyogok katalánul:)