Ezt a blogot kivételesen a címben megnevezett főhős írja. Gondoltam megosztom veletek milyen örkényi bonyodalmak, fordulatok zajlanak az életemben, mert igazán tanulságos, meg groteszk és persze azért valahol vicces is.
Mint talán tudhatjátok, január elején elkezdtem KRESZ-t tanulni. Időm van, a szomszéd sarkon van az auótiskola, miért ne. Jó mókának tűnt addig, amíg könyvből tanultam, de aztán elkezdtem bejárni az iskolába, hogy számítógépen gyakoroljak… Kiderült, hogy egyrészt király, hogy angolul is lehet vizsgázni, másrészt egy olyan ember fordította le a spanyol tesztet angolra, aki annyira ismeri ezt az itt univerzálisnak egyáltalán nem nevezhető nyelvet, mint én a spanyolt. Rengeteg kérdés nyelvtanilag értelmetlen, vagy a szóhasználat… Szóval a KRESZ-t tudom, hetekig azt tanultam, hogy megjegyezzem, melyik hibás kérdésre melyik logikátlan válasz a megoldás. Na mindegy… Amikor úgy éreztem tudom, vizsgázhatok, megtudtuk, hogy itt előbb kell orvosi engedélyt szerezni. El is mentünk, nagyon menő kis rendelő van, de persze mi volt az első kérdés… “NIE?”
Itt kezdődött még ma is tartó ámokfutásom a Nyomorult Idióta Engedélyért.
Anya azt hiszem megírta, hogy még azon a héten elmentünk Vilanovába, ahol ők (Anya, Tamás és Enma (még Emma is!!!)) szó nélkül megkapták a NIE-t ősszel. Elmentünk hát ugyanoda, vonattal nagyjából másfél óra az út, egy óra várakozás, majd egy végtelenül paraszt hivatalnok elé kerültünk, aki nem értette mit akarunk, mindenképpen személyit akart csináltatni nekünk, ami komolyabb, mint a NIE, kell hozzá lakcím, egészségbiztosítás, minden, de ugye nekünk ilyenek vannak Magyarországon, minek kéne még egy. Meg amúgy is illegális. Szóval vele nem jutottunk dűlőre, csalódottan mentünk haza. Még azért mielőtt elutaztam volna majdnem 3 hétre, elmentünk a falunkban az önkormányzatra empandronamientot szerezni, ez lakcímkártya-féle, legalább ilyenünk legyen, kedves nő volt, adott is!
Ezután útra keltem, hogy meglátogassam Apát Brüsszelben. Mivel Barcelonán keresztül mentem, gondoltam megpróbálom az ottani hivatalban is, ott biztos olajozottabban mennek a dolgok. Sikerült időpontot foglalni, csak akkorra volt, amikor én mentem!! Isteni jel! Bizakodva gyalogoltam le a 2 km-t a hivatalig, ahol már nyitáskor óriási sor állt… Csadoros nők, sötét börű emberek között elveszve várakoztam, mire bejutottam egyáltalán az épületbe. Az átvilágítás után egy ablakhoz küldtek, elmakogtam mit akarok, a választ nem értettem, csak azt, hogy valami nem jó. Átküldött a szomszéd ablakhoz. Elmondtam ugyanazt, a nő megértően bólogatott, majd adott egy sorszámot. Van remény. Rengetegen voltak előttem, de gyorsan haladt, milyen profik, gondoltam. Azért kellett csak sietnem, mert időben kinn kellett lennem a reptéren. De szerencsére hamar sorra kerültem, odamentem a megadott kapuhoz, ahol elmondtam a problémám. A nő nagyon csúnyán nézett. Kérdezte honnan való vagyok. Mondom magyar. Magyar? Igen magyar. Szeretné megnézni az útlevelem. Tessék. Miután konstatálta, hogy én bizony tényleg magyar vagyok, jól
megnézte, hogy ilyen emberek is élnek vele egy földrészen, azt mondta: “áááá, nem jó… én itt csak afrikaiakkal foglalkozom.
Itt valami felsikított bennem. Ennyire züllött hippi törzsi kinézetem van, hogy a sorszámos nő az afrikaiakhoz küldött? Vagy simán nem tudta, hogy Magyarország az EU? Sajnos azt se tudtam elmondani, hogy nem én vagyok hülye, én ide kaptam sorszámot, mondja meg hova menjek, csak azt mondogatta, hogy nekem időpont kell! De nekem van időpontom te hispán!! Tengo cita previa!!! Nem hitte el, kivágott szépen ollóval egy papírfecnit, amin ott volt, hogy hol kell időpontot foglalni… Kössz! Elég rosszul esett az egész ügy, utána a naaaagy reptéren elég elveszettnek éreztem magam. Sokkal nagyobb dolgok ezek nálam… Vagy pont hogy túl kicsik hozzám képest? Na mindegy.
Apával nagyon jól éreztük magunkat Brüsszelben, ott volt unokanővérem Adél is, elmentünk két napra Párizsba, nagyon jól sikerült! Brüsszelből pedig az én Erasmussal Spanyolország déli részén, Murciában tanuló Kekémhez utaztam. Csodálatos másfél hetet töltöttem ott, gyönyörű, otthonos, illatos város Murcia. Mivel Keke elég perfekt spanyol (OKTV országos olimpiai világbajnok), gondoltuk megpróbáljuk
az ottani hivatalban is a NIE-t. Időpontot nem tudtunk foglalni, de azért elmentünk, egy autópálya mellett kell gyalogolni a külvárosban, máshogy nem közelíthető meg a hivatal. Nem volt benn senki, két ablaknál ültek és kávézgattak, beszélgettek. Odamentünk az egyikhez, egy elsőre nem túl szimpatikus bácsihoz. Keke elmondta mi a helyzet, a bácsi elmondta hogy működnek a dolgok, kezdett tisztázódni bennem, hogy miről van szó nagyjából. Ő volt eddig a legnormálisabb ebben a folyamatban. Kérdezte hol lakom, mondtam, hogy Sant Sadurní és empandronamientom is van! Azt mondta, az baj… Ha nem lennék bejelentve Sansába, akkor most mondhattuk volna, hogy én pár hónapra beköltözök a Kekéhez, és akkor ő ott helyben, gond nélkül adna NIE-t. De mivel én Barcelona megyéhez tartozom, az ottani hivatalban kell elintéznem.
Szóval túl sok papírom van. Ilyen se volt még. De legalább normális volt, elmondta mit kell csinálnunk majd, amikor Keke jön és elmegyünk együtt Vilanovába… Miután visszajöttem Murciából, meglátogatott engem Bruki barátom. A nyomdafeséket nem tűrő lealjasodás részletezése helyett legyen itt egy romantikus tengerparti kép:
Így egy hónap nyűglődés után kezdem megérteni, hogy működik ez a NIE dolog. Ez egy átmeneti engedély, amit jogos, hogy nem adtak nekünk amikor Anyával voltunk Vilanovában, mert azt mondtuk, hogy itt akarunk élni. És az már egy másik helyzet, mert akkor kell az egészségbiztosítás, meg minden, amit ő mondott… És az bonyi. Anyáéknak azért adtak elsőre, mert a lakásszerződéshez kell NIE, úgyhogy olyan esetben adnak. Én már ezt se hazudhatom, mert van empadronamientom. De mivel én nem tervezek hosszú távon itt maradni, ezért elég lenne egy átmeneti NIE is… Már úgy vagyok vele, hogy mondják meg mi kell, teljesítem, csak adjanak!
Az imént megpróbáltunk időpontot foglalni Vilanovába jövő péntekre, hogy el tudjunk menni, amikor jön Keke. Viszont valamit megváltoztattak a honlapon, úgyhogy nem engedi, el se jutunk odáig… Odamegyünk, aztán lesz, ami lesz, reméljük beengednek, reméljük megértjük egymást.
Sajnos mivel ennyi idő elment, még ha meg is lesz, akkor is necces, hogy mikor tudom letenni a jogsit. Ha rögtön utána le tudnék vizsgázni (amire elég kicsi az esély, itt 30 pontból 3-at lehet hibázni), akkor is alig marad időm a gyakorlatra, mert március közepétől egy hónapig nem leszek itthon… Utána pedig az érettségi miatt kell hazautazgatnom.
Szóval, a lényeg annyi, hogy ha Spanyolországba költöznétek, legyetek illegális bevándorlók, alapítsatok egy kommunát, termeljetek zöldségeket, tenyésszetek állatokat… Egyszerűbb, mint bármi hivatalosat elintézni. Meg is kell, hogy cáfoljam, amit a címben írtam… Ez nem a bürokrácia útvesztője. Itt még az sincs. Ha legalább bürokrácia lenne, bonyolult lenne, de kiszámítható. Ez csak útvesztő. Szóval szurkoljatok jövő pénteken!
Puszi,
Andris
(Az első két kép csak illusztráció)
