Ezer éve, de legalábbis több mint két hete nem írtam. Így van ez, ha valaki hivatásszerűen ír naphosszat, este már az örömteli írásra nem marad energiája (így lehet a hivatásos hölgyekkel is…?). Pedig vannak igazi olvasóim, olyan jó tudni, mikor e-mailben, Facebookon vagy máshogy kiderül, hogy közelebbi-távolabbi ismerősök tudják, hogy mi van velünk, mert olvassák! Hálás vagyok az érdeklődésetekért, ha nem mondanám máskor, most mondom!

Nyelviskola migránsoknak (pl nekem)
Na és ma már tényleg muszáj megosztanom pár dolgot, például az első katalán nyelviskolai órát. Fontos megemlítenem, hogy ezt a katalán tartomány támogatja, fillérekért tanulhatunk. Persze a minőség is olyan, aranyos a tanárnéni, de módszertanilag megrekedt a jégkorszakban. Már a jelentkezés problémás volt: meg kellett mondanom, hogy miért akarok katalánul tanulni. Persze katalánul kellett volna mondanom, mert a nyelvtanár csak azt érti. De hogy mondjam el, hogy azért szeretnék megtanulni, mert még azt sem tudom elmondani, hogy miért szeretnék tanulni. Mindennek ellenére a nyelvóra vicces volt, főleg dél-amerikai (hondurasi, ecuadori, mexicói, kubai) diákok (diákok? korosak, mint én) voltak, meg egy moldáv, egy román, egy ír, két marokkói és két spanyol. A hispán-ajkúak a legbénábbak, ezen nagyon meglepődtem. Majd lefotózom az „osztályt” is, elsőre nem mertem… Ó, viszont kaptam egy dossziét (balra fent), és milyen megható, van rajta magyar nyelvű mondat is! Biztos Dalmáéktól 14 évvel ezelőttről:))

Az élet egy karnevál
Lefilmeztem viszont a fékeveszett gyereksereget Emma iskolájában. Kitaláljátok, hogy mire fel ez a rohanás? Nem fogjátok…

Nos, ez a mindennapos iskolába való BEMENETEL. A csemeték sorban állnak, hogy ki menjen be elsőre, és kacagva-kiabálva rontanak befelé, amikor végre kinyílik a kapu. Ilyen nálunk csak inverzben fordulhat elő… Ehhez nyilván nagyban hozzájárul az is, hogy bent mindig szól a zene. Általában spanyol-ajkú szerzőtől, kivétel talán csak a Michael Jackson hét volt még ősszel, ami vagy három hétig tartott, de ez megbocsátható. Múlt héten Juanez volt, a héten pedig Celia Cruztól ez a dal a farsang miatt:

Ugyan a farsangi karnevál még csak most szombaton lesz, már ma rózsaszín, lila és neonsárga parókában pompázik diák és tanár egyaránt. Mi kicsit aggódunk, mert szerdán megyünk életünk első fogadóórájára. Gyakoroljuk Emmával a szorzótáblát veszettül, de szerdáig aligha hozunk be mindent, márpedig a tanár bácsi egykor vár minket. Szerencsére Dalma eljön segíteni.

Vaddisznó egészséges nyelvvel

Már vagy két hete történt, tán több is, hogy Dalma édesapja, Levente hívott minket, hogy kapás volt, a szomszédjában levadásztak egy vaddisznót, kérünk-e belőle. Persze, hogy kérünk! Aztán másnap reggel Orsi, Levente felesége két óriási ládával megállt a házunk előtt. Ennyi az egész hűtőnkbe nem fért volna el, így felét fájó szívvel visszautasítottuk, de maradt elég. Orsi kezembe nyomott egy kis zacskó húscafatot, hogy azt vigyem el az állatorvoshoz bevizsgálásra. Az állat méretes nyelve volt, egy csipet belsőség meg még valami, de nem akartam mindent tudni. Épp elég volt a zacskót deportálni… Az állatorvoséknál még angolul is tudtak, mindent értettek, és délutánra kiállították a fél disznónkról is az egészségi bizonyítványt. Családom férfitagjai pedig – azaz Tamás és Andris – nekiláttak annak az embert próbáló feladatnak, hogy a vadkant, mégha már csak fele volt is egykori valójának, InDesit fagyasztószekrényke kompatiblissé tegyék. Hősiesen megoldották, pedig Levente is azt mondta, hogy ekkora vadkant még nem lőttek a környéken!

Én már az erdei gyümölcsös mártással készen vártam a húst, de sajnos a türelmetlenségem gyümölcse csak a mártás gyümölcse lett, a hús nem puhult meg két óra alatt. Megsirattuk, de ebből okulva legközelebb adtunk neki 4 órát, és azóta már túl vagyunk egy hibátlan vadragulevesen és egy tökéletes vadpörköltön!

Isten hozott – itt egy kuka!

A legutóbbi NIE-kudarc miatt elszégyelltük magunkat, hogy hátha mi vagyunk a bénák, és már kellett volna továbbgöngyölíteni az irattengert, ezért most el is mentünk az önkormányzathoz „Empadromientót” intézni, ami amolyan lakcím nyilvántartásba vétel. Már annak is örültünk, hogy nem zavartak minket el rögtön, pedig ahogy öten nyomultunk a hivatal felé, az akár ijesztő is lehetett. Simán regisztráltak mindannyiunkat, sőt a végén a hölgy kedvesen elővett egy kis barna kukát is (de rég vágytunk egy ilyenre), és közölte, Isten hozott Titeket! A kuka az organikus szeméthez van, nagyon örülünk neki, mert a lebomló zacskó néha már az utca felé félúton lebomlott, de most legalább egyben kijut a rohadó élelmiszer az utcafrontra. Kaptunk brossúrát is, amiből kiderül, hogy a helyieknek tényleg a pezsgő legfontosabb. Idézek az organikus hulladék felsorolásából: zöldséghulladék, gyümölcsmaradvány, pezsgősdugó. Na és a csomagolásnak szánt sárga hulladékgyűjtőbe mi tehető? Műanyagzacskó, konzervdoboz, pezsgőskapszula. És vajon milyen figurácskák ábrázolják a derék, szelektíven gyűjtögető polgárt? Szemmel és szájjal dekorált pezsgősdugócskák, természetesen. Hát csoda, ha a pezsgőhöz menekül itt az ember?

Lassan elfoglaljuk Sant Sadurnít
Erikától kaptam kölcsön az Egy év Provence-ban című könyvet, abban írta a középkorú angol házaspár, hogy tavasztól őszig alacsony költségvetésű szállodaként működnek – legalábbis az ismerősök látogatásai miatt. Persze ők is csak cseppet ironizáltak ezen, igazából örültek a vendégeiknek, ahogy mi is, ez az egyik legjobb dolog a kintlétben! Hogy pihenni, utazni, világot látni jönnek hozzánk az ismerőseink. Ha nem lennénk elég szórakoztató társaság, a cava és a látnivalók helyettünk is hozzáteszik, amit kell:)))
Februárban volt Tamás édesanyja, akit persze Emma elkönyörgött a csokigyárba, és gyanítom, sakkoznia is többet kellett, mint azt akarta volna…

Legutóbb pénteken meg kedves gyermekorvos-de-annál-sokkal-több professzor-tudós barátunk járt itt, igaz, csak órákat, de igyekeztünk elmondani mindent, amit az elmúlt hónapokban és években nem beszéltünk meg… És remélhetőleg hamarosan hazajön Andris Murciából, jön egy nagyon kedves barátja, aztán a gödi Barca drukkereket várhatjuk, és így tovább, és így tovább. Ne aggódjatok, még jut Nektek is a vaddisznóból!!!
Végezetül még pár vegyes kép, csak úgy:))))