Sok-sok napja nem írtam, talán elkényelmesedtem, elhatalmasodott rajtam a mediterrán mañana-szellem, hogy ráér az holnap is, meg aztán volt bőven munka-írnivaló, ez is némiképpen visszavetett.

Győzelem!!!!

Az elmúlt időszak nagy eseménye a hungarianwines.eu projektünk sikere. Bejelentkeztünk egy versenyre, amelyre angol nyelven, online megjelent boros tartalmú cikkeket lehetett nevezni. Nagy örömünkre az egyik cikkünk bekerült a döntőbe. A cikk témája valóban – finoman szólva is – bátor, arról van ugyanis szó, hogy azt fejtegetjük, van-e valóságalapja a somlói bor és a fiúnemzés relációjának. A cikk címe: Szeretkezz és igyál juhfarkot – elég ez egy fiúbébihez? Úgy látszik, a bíráknak tetszett, döntős lett, sőt a január 15-i bejelentést követően egy ideig vezetett is. Merthogy a döntős cikkek helyezését már csak Facebook-szavazatok döntötték el, vagyis az nyert, aki több embert tudott mozgósítani. Mi hamarosan visszacsúsztunk a második helyre, az élen egy francia fickó volt, aki nem átallott nyilvánosan sok szerencsét kívánni nekünk – persze arra célozva, hogy esélytelenek vagyunk. De aztán az utolsó előtti nap kicsit ráhajtottunk a követők aktivizálására, és felére csökkent a hátrányunk. Aztán utolsó nap mozgósítottunk mindenkit, akit csak lehet, és ezúton is köszönjük az óriási aktivitást, elképesztően sokan osztották meg a felhívásunkat és szavaztak, így hihetetlen, de éjjel 11-re utolértük a franciát! Olyan hangulat volt a kis ebédlőnkben, mint egy választási irodában, az utolsó szavazatokat látva mindig más kiáltott fel, aztán le is köröztük a franciát, és az éjfél elérkeztével mi álltunk az élen! A hivatalos eredményhirdetésig várnunk kell, ami február 6., tehát egyelőre ennyi az infó:)
Nos és az, hogy minden kedves szavazónkat szeretettel látjuk augusztus 20-án, vagy a Szent György-hegyen vagy Somlón, ezt még tisztázzuk, de az biztos, hogy koccintunk!!!

Mamával a fedélzeten

Itt van nálunk Emma nagymamája, nagy a boldogság, Emma most is vele alszik, nemrég ért véget a mese. Holnap természetesen a Simón Coll csokigyár lesz a program, és a város összes kínai üzletében jártak már „nélkülözhetetlen” biszbaszokért. A kumihimó karkötők is szaporodnak, Emma egyik tanárnője és legjobb barátnője, Carolina már kapott, persze nem szórja bőkezűen a kis hímzett izéket, azt mondja, ki kell azt érdemelni. Emma egyébként kifejezetten kocsmatöltelék lett, remélem, a magyar gyámügy nem olvassa a blogomat… Az van, hogy a spanyoloknak a „bárba” járás nemzeti sport. Bizonyítottan ebben az országban van Európában az egy főre eső legtöbb vendéglátóipari egység. Emma pedig valamiért úgy érzi, hogy neki minegyiket látnia kell. Amikor Tamás elutazott Budapestre, hogy anyukáját idekísérje, Emma kihasználta gyenge pontomat, tudta, hogy a „nemet mondás” nem erősségem. Már az iskolából hazafelé beerőszakoskodott az egyik helyre, másnap egy másikba. Már korábban megfigyeltem, és most is így zajlott a „kocsmázás”: ügyesen rendel (magának fánkot és narancslét, nekem egy pohár pezsgőt), aztán kicsit felnőttesen beszélgetünk, majd elrohan vécére. Mi lesz, ha gyermekem tökéletes emésztéséhez kocsmahangulat szükséges?

Még mama érkezte előtt elmentünk ágykeretet venni, mert ugye a mi matracunk raklapokon van, a lányoké meg a földön, de azért az nem olyan kényelmes, ideje venni egy ágykeretet. Még két hete elmentünk egy üzletbe, ahol a „szaki” hosszas fejtegetésbe kezdett, mintha nem is egy ágykeretről, hanem életünk legfontosabb döntéséről lenne szó. Mondtuk, hogy jó lesz a legegyszerűbb, de az persze nem volt raktáron. Hát rendelje meg. Jó. Mikor érkezik? Kb egy hét. Visszamentünk, de kiderült, hogy a ’Sí’ nem volt elég, valami komolyabb szándéknyilatkozat kellett volna, végül nem rendelte meg az ágykeretet. Mondtam, hogy jól van, adjon egy másikat, csak menjünk már. Mutatta, hogy ez picit drágább, nem 86, hanem 108 euró. Hát jó, legyen. Mire ő: de lábakat is kérünk az ágyhoz? Hát most komolyan… Na lényeg, hogy a lábakat külön megvetette, aztán bármilyen blokk és csomagolás nélkül az egyik kiállított darabot hoztuk el. Furcsa vásárlás volt, az biztos. Az ágy legalább kényelmes, unoka pedig boldog, hogy mama is van, mese is van!

(A képen a calcots sül Dalmáéknál, ahol Erzsi mama tiszteletére készült a szuper vacsora, ahol persze a hagyományos, tűzön sült hagyma mellett egy-két vaddisznó is sült…)

Megint karácsony

Szeredi Zsolt barátunk ősz óta a harmadik karácsonyunkat intézte – ezúttal egy kamionban felénk robogó raklappal, és azzal, ami rajta volt. Rajta volt a tévénk, meg persze egy kis bor, némi kacatunk, de Zsolt „csomagolt egy kanapét” is, értitek, más betenne a szállítmányba egy selyempapírba egy-két poharat, Zsolt bezacskózott egy bőrkanapét… Nagyon lendített a komfortfokozatunkon, most már nem csak karót nyelve lehet nálunk üldögélni!

Az ideszállítás ugyan nem volt egyszerű, ugyanis el kellett menni egy benzinkútra, ami a kamion útjába esik. Ez ment is, Levente kölcsönadta a kis kombiját, de a kanapéhoz tartozó fotel nem fért bele. Így a fotel maradt a benzinkúton, és nehezéknek én is a fotelen. Sütött a nap, a laptopom is velem volt, a fotel is kényelmes volt, csak épp egy rendőrségi ellenőrző pont állt fel a benzinkút szomszédságában, és hát kivehető volt, hogy a rendőrök hülyére röhögik magukat látva a bolond nőt a fotelben a benzinkút szélén… (Csak ilyen béna stock fotót találtam a helyzet illusztrálására, lehet, hogy a barceonai rendőrségnek jobb fotói vannak…)

NIE-cirkusz

Andris beiratkozott autósiskolába. Ügyesen halad, megtanulta a Kreszt és naponta bejár az iskolába számítógépen próbavizsgázni. Persze nehézség neki, hogy a spanyol feladatokat valaki angolra fordította, sőt több valaki, így van olyan teszt, ahol hülyén fogalmaznak, de már megtanulta a hülye választ, és van olyan, ahol normálisan fogalmaznak, de neki nehéz, mert már megtanult a hülye választ. Na de mindezzel megbirkózna, a jogosítványhoz viszont kell a külföldiek nyilvántartási száma, a NIE-szám. Mi az nekünk, hiszen már ötből hármunknak van NIE-száma, Vilanovában ment az elintézés, mint a karikacsapás. Ugyanúgy csináltunk mindent, ahogy ősszel, a legnagyobb magabiztossággal nyújtottam át az útleveleket az egyórás utazás és egyórás várakozás után a két hete egyeztetett időpontban, de egy szakállas faarcú fickó megtagadta a dolgot. Nem ad és kész. Nem is kell, más kell, egy másféle dokumentum, amihez három másféle dokumentum kell előtte. De hát korábban a kisebbik gyerek megkapta, most ezek miért nem? Mert nem kell. De kell, hát azt kérik. De nem azt kérik. Így zajlott a társalgás, kudarc volt az egész, elkeserítő. Valószínűleg rossz napja volt, vagy ahogy KristonOrsi mondta, „trumpista katalán”. Mindegy, van még ötletünk, csak megoldjuk ezt is. Csak ilyenkor elkeserítő, hogy hát nem azért találták ki az Európai Uniót, hogy ilyen gondok fel se merüljenek? Andris fizet az autós iskolában, hát nem mindegy, hogy honnan jön? Miért nem elég az útlevele? Van még teendő…

Beiratkoztunk katalán-tanfolyamra

Anna aggódik a jövő éve miatt, ugyanis az úgynevezett bachierat iskolába fog járni, ami amolyan egyetemi előszoba, két év 16–18 éves korig, és állítólag a katalánok nagy része is megbukik, Anna ne is számítson másra. Azért igyekezne, ezért megörültünk, amikor megtudtunk, hogy van támogatott katalán nyelvtanfolyam. A felvételi valószínűleg az volt, hogy egyáltalán megtaláltuk a helyet és a hölgyet, aki el is magyarázta a tennivalókat (értitek, katalánul külföldieknek, de ha nem tudsz katalánul, nem találod meg…), Sajnos kiderült, hogy Anna mégsem járhat, mert nincs 16 éves. Hogy miért kell 16 évesnek lennie egy nyelvtanfolyamhoz, az rejtély. Valószínűleg főleg a munkavállalóknak szól a kurzus. Vagy lehet, hogy ez az első „felnőtt” nyelvtanfolyam? Anna már nyújtott egy kis elgondolkodtató pajzán előzetest, ezúttal a spanyol  nyelv nőnemű és hímnemű szavairól, amelyek nem éppen logikusak. Tamás már mondogatta, hogy a tequila az el tequila, vagyis hímnemű, mert férfiak isszák. A melltartó pedig állítólag azért hímnemű, mert férfi találta fel (el sostenidor). Vajon ez lehet a magyarázata annak, hogy a leányoknak „el coño”, a fiúknak viszont „la polla” rejtőzik a szoknya, illetve a nadrág alatt?
Szerencsére az idő szuper, a képen Emma iskolából hazafelé a meleg miatt kabát nélkül, egyik kedvenc pólójában.