Jó volt otthon!

Mielőtt belefeledkeznék a helyi Három Királyok ünnep élménybeszámolójába, el kell mondanom, hogy a hosszas hallgatás oka az, hogy otthon voltunk kerek három hétig, és az otthonlétről nem akartam írni, hiszen ez a blog másról szól. De annyi tán idetartozik, hogy érdekes, milyen más, ha az ember külföldről megy haza: mindent bele akar zsúfolni az idejébe. Eddig sem töltöttem több időt szülővárosomban, most mégis felkerestem gyerekkori (és annál sokkal többJ) legjobb barátnőmet, Tamás pedig végre újra bulizott egyet az unokatestvéreivel, ami egyébként réges-rég még rendszeres volt. A másik furcsa tapasztalás az a „hontalanság” volt. Nem volt bázisunk, hiszen a lakásunk foglalt, főleg Tamás anyukájánál voltunk (ezer köszönet, hogy elviselt minket), de alapvetően ezerfelé mentünk, a gyerekeket alig láttuk, komoly logisztika volt minden. A családunk fantasztikus, felsorolni sem lehet. Édesapám, aki a nehéz helyzetben is helyt áll, drága bratyóm és szerelmetes felesége, akiknél a vendégség szent (és igencsak élvezetes dolog), Erika, akivel itthon is sokat pezsgőztünk, de korcsolyáztunk és lóversenyeztünk isJ, és minden kedves barátunk örömteli programpont volt, örülünk, hogy találkoztunk! A nagy össze-visszaságban egyetlen nap volt, amikor talán kicsit újra otthont és családot formáztunk – amikor elmentünk a Szent György-hegyi parányi birtokunkra, Raposkára. Mindenki figyelmeztetett, hogy megfagyunk, de nem fagytunk meg, és gyönyörű volt a dérbe burkolózott táj, Emma legalább húszméteres fenyő alatt örvendezhetett az ajándékának, a csillagszórók helyett pedig valódi csillagok szórták a fényt. Kis nehézséget okozott, hogy nem működött a tűzhely (tudtuk, csak elfelejtettük). A fiúk megpróbáltak tüzet rakni, de nem sikerült, és mivel nyers húson kívül nem volt semmi, csak a reggelire szánt kakaóscsiga, azt vacsoráztuk pálinkával és borral. A reggelit úgyis ki kellett hagyni, mert persze víz sem volt, csak megfagyott állapotában, jeges kávéhoz meg nem volt kedvünk.

Katalány nálunk

Dalmáról sokat meséltem már, helyi őrangyalunk ez a ’csupanevetés’ ifjú hölgy, aki olyannyira kedvet kapott a magyar vendégjárás nyomán, hogy eljött Budapestre szilveszterezni. Kb egy hetet töltött Budapesten, főleg a két lovag, Peti és Steve gondoskodott szórakoztatásáról, amit mi is köszönünk. Vittük Dalmát gödi termálfürdőbe, a fantasztikus Kreinbacher Birtokra Somlón (hadd kóstoljon egy rendes magyar pezsgőt ez a lány), Somlón Kolonics Karcsinál aludtunk (és persze boroztunk), a szilveszteri lóversenybe is belekóstolt (ahol megtapasztalta, hogy van az hideg, amikor már a közepes minőségű pezsgő is elfogy) és természetesen sok minden másba, ahová a lovagok vitték (egyik legnagyobb öröme a Borkonyha étterem vacsorája volt, mert ott kapható az ő munkahelyének egyik csúcspezsgője, az Agusti Torello Mata Barrica).

Vissza a jelenbe

Lencsével, töltött káposztával, csülökkel eltelve jöttünk vissza, meg persze fogadkozva, hogy most aztán következik a kevesebb alkohol és szénhidrát ideje. Vacsorára piacon vett kecskesajtot grilleztünk, hozzá Kriston Orsi csodás chutney-ját ettük, meg sült padlizsánt, sült mini zöldpaprikákat, szardellát, friss zöldsalátát. Így vágtunk neki a karácsonyi ünneplésnek, merthogy itt december 24-én csak a tuskóverés szokás (erről már írtam, etetik, takargatják a szimpla fatuskót, hogy aztán a gyerekek bottal verjék, s az agresszió hatására a jámbor fadarab maga alá csináljon némi édességet…). Az igazi karácsonyozás január 5-én este, amikor a gyermek Jézust meglátogató Három Királyokat ünneplik, akik még aznap este vagy másnap reggelre a helybéli jógyerekeknek is hoznak ajándékot.

A bárból kijőve nagy tolongásba kerültünk, várakozó apróságok figyelték a dobszót, nézték a fáklyával táncoló iskolásokat, a lovon parádézó segédeket, míg végre begördült az első király hófehér, áramvonalas Lamborghini traktor vontatta díszített pótkocsin népes udvartartással. A királyék úgy megsorozták a közönséget keménycukorral, hogy azt itthon biztos betiltották volna. A felnőttek nevetve igyekeztek védekezni a kegyetlenül záporozó cukorkaeső elől, a gyerekek meg kacagva a földre vetették magukat, hogy minél többet begyűjtsenek. Mindhárom király újabb mázsányi cukrot szórt szét, és mikor megállt a konvoj, a kicsik felmászhattak, hogy elmondják a kedvenc királyuknak a kívánságlistát. A helyi köztisztasági vállalat is felvonult, ők hozták a „szeneskocsit”, összekormolt arcú gyerekek kísérték – itt ugyanis virgács helyett egy marék szenet kap a rossz gyerek. Egy utolsó kocsin ajándékdobozok voltak olyan feliratokkal, hogy „ivóvíz” meg „béke Szíriában”. A menet az önkormányzat elé vonult, ahol a polgármesterasszony dicséretesen rövid beszédet intézett az erkélyről a királyok társaságában. Egy kislány felolvasott egy szöveget, amelyben a saját boldogságuk mellett a nehéz sorsú, háború sújtotta gyerekekről is megemlékezett, aztán az egyik király szónokolt kicsit, nem annyira értettük, akár választási propaganda is lehetett. Összefutottunk a szomszédainkkal, akik siettek is haza az ünnepi vacsorára, a gyerekek pedig izgatottan várták, hogy vacsora után találnak-e valamit a királyoktól. Nagyon vidám ünneplés volt, egészen más hangulatú, üzenetű, mint amit megszoktunk. A család itt is fontos, de fontos a tágabb közösség is, és persze az, hogy jókedvünk legyen. Ha ilyen volt a békés szenteste, vajon milyen lesz a farsangi felvonulás? Már alig várjuk!

A haza védelmében

Végül csak egy apróság: sokszor tettem már fel olyan fotókat erre a blogra, hogy éppen merre futok – borzolva a hazaiak kedélyeit. Pálmafák, kaktuszok, napfény, folyó, hegyek, szőlőskertek. De az ünnepek között egyszer Körmenden is elvonszoltam káposztával teli testemet egy futásra, és éppen enyhe idő volt, napfény, a kastélyparkban pedig megtaláltam a 700 éves platánt, felújították a kis hidakat a Rába holtágán, szóval igen szép volt. Na meg a szilveszteri gödi futás is mókás volt, bár a ködtől nem látszott a csillagos ég és a sok tűzijáték sem, de az is szépséges vidék, nem csoda, hogy a gödi amazonok legalább 2017 kilométert futnak idén! Bár az állandó lakcímem gödi, nekem aligha megy ez az éves mennyiség…